Vörös sátor című könyv elolvasása hatalmas tornádóként csapott le rám. Ittam minden egyes szavát, éreztem a Bibliai időkben élt nők érzelmeit, hívtam őket álmomban. Tudtam, hogy ez lesz az én következő állomásom. Míg imádkoztam ilyen tanításokért, meg is találtam Kovács Gyöngyi Naníli személyében, aki a magyar Vörös Sátor hivatalos instruktora. Gyönyörű Naptanyáján elvonulások keretei között képződők megállás nélkül, ősi tudásokat osztunk meg egymással, nővéreimmel.
Vörös sátor egy olyan biztonságos közeg volt, ahol a nők holdaztak a régi időkben. Holdazás a menstruációs időszakot jelentette, hisz a Hold hatással van a női periódusra. A sátorban lehetőség volt visszavonulni a férfiak és a nemzetség többi tagja elől. Pihenhettek, a többi asszony süteményeket teríttetettek le eléjük. Masszírozták sajgó végtagjaikat, hajfonatokat készítettek miközben megbeszélték szerelmi életüket, bánatukat. Holdazó asszonyok álmait jegyzetelték, hisz jósló álmoknak tartották őket. Itt szültek a nők, egymást támogatva, énekelve. Egyenrangúak voltak. A szabály szerint csak holdazó nők léphettek be, az első menstruáció után megkapták női beavatásukat.
Ebben a szakrális közegben a nők egymás szavait meghallgatják, egymást segítik, útra bocsájtják a szülő nőt, avatják az újonnan holdazót és éltetik a Bölcsasszony (menstruációs megszűnése) szerepében érkezőt.
Mint szertartásvezető, és a nőiesség nagy tisztelője tovább viszem ezt az ősi tudást a nők körében.
Mi nők képesek vagyunk hegyeket megmozdítani, tüzet szíttani, egymást gyógyítani. Ezt a csodát szeretném megosztani veletek.